Törő András évtizedek óta él az ételek bűvöletében
"Eredetileg vasipari szakát tanultam, aztán bevonultam katonának, ott pedig levittek bennünket hadtáp-szolgálatra. Annyira megtetszett, hogy beiratkoztam egy tanfolyamra, majd leszerelést követően elvégeztem a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Iskolát és eldőlt a sorsom..."
"Most is kizárólag konyhai eszközeim vannak otthon: sehol egy ráspoly, vagy fúró… Idestova három évtizede, 1982-ben kerültem a dandárhoz, előbb oktató-főszakács voltam, s mivel akkor még létezett sorkatonaság, két műszakban naponta cirka másfélezer főre főztünk, két-két levesből és fő fogásból lehetett választani. Az étkezde vezetésével tizenöt esztendeje bíztak meg. Szeretek itt dolgozni, jó a környezet, a körülöttem kialakult társaság pedig szakmailag minden feladatot meg tud oldani a hétköznapi kihívásoktól az ünnepi fogadásokig.
Miután az alapanyagok jórészt adottak, a receptúra a honvédségen belül szabályozott, így a szakács kreativitásának vannak határai, de ennél sokkal lényegesebb, hogy a visszajelzések alapján korrekt színvonalon, jó ételeket teszünk az asztalra. A katonának az a legfontosabb, hogy bőségesen ehessen, bevigye a szükséges kalóriamennyiséget, s elégedetten álljon fel az étkezés végén. A civil éttermekben nagyobb a kínálat, nekünk viszont az elsődleges célunk az, hogy a pontosan kiszámított adagokkal mindenki bírja erővel a napi feladatok végrehajtását.
Szerencsés embernek vallom magam, hiszen a hobbim és a hivatásom is ugyanaz: nem túlzás, hogy az ételek bűvöletében élek. Igényes vagyok a nyersanyagokra, a műveletekre, nekem szívügyem, hogy ezekkel foglalkozzak. Szerintem az élelmiszernek is van lelke, tudni kell vele bánni, hogy a legjobbat lehessen kihozni belőle. Mi minden évben új pályázatot írunk ki a beszállítókra, a legjobb minőséget legalacsonyabb áron biztosító cégek hozhatnak nekünk hozzávalókat. Amennyiben indokolt kritikát hallunk, úgy menet közben is cserélünk, mert nem akarunk engedni a színvonalból. Mindig ellenőrizzük, minősítjük az árut, a másnapi előkészületeknek ez az egyik legfontosabb része.
Ennyi idő után természetesen rengeteg ismerős van, én pedig szeretnék mindenkinek megfelelni. Jól esik a lelkemnek, amikor az étkezdéből távozók jelzik, hogy ma is finom volt az étel… Büszkén mondhatom: a Kiváló Dolgozótól a középkereszt arany-fokozatáig minden olyan elismerést megkaptam, amit egy közalkalmazott elérhetett. Egyéb díjaimra is büszke vagyok: minden évben megrendezik a Katonacsaládok Országos Találkozóját, amelyen főzőverseny is van, általában 15-20 csapat részvételével. Három alkalommal indultam ilyenen: 2002-ben marhalábszárból, házi csipetkével készített gulyáslevessel, 2005-ben petrezselymes burgonyás tejfeles borjúpaprikással nyertem. 2009-ben a lecsófőző-viadalon a dorozsmai lecsóm (pirított tésztával, mangalica-szalonnával és kakastaréjjal) lett első. Tavaly Napkoron, a IX. Nemzetközi Böllérversenyen 54 csapat közül bizonyult a legjobbnak a toroskáposztám, idén pedig ugyanott harmadik lettem. Talán már ebből a felsorolásból is kiderült, hogy legszívesebben – lehetőleg házi alapanyagok felhasználásával – magyaros ételeket főzök, s ha tehetem, ezeket is fogyasztom. Ha hívnak, hétvégeken baráti társaságoknál, kisebb-nagyobb családi vagy vállalati rendezvényeken is főzök, szóval szabadidőmben sem szakadok el a fakanáltól.
Elég sok időt töltök az ételek között, mégis jut idő egy másik hobbira: hétéves-forma srác lehettem, amikor a szüleimtől kaptam egy galambot, s azóta gyakorlatilag folyamatosan foglalkozom ilyen madarakkal. Egy fajtára specializálódtam, az amerikai Kingre azért esett a választásom, mert hasonlítanak rám: hogy úgy mondjam arányosan tömzsi jószágok. Szlovákiából szereztem be őket, annak idején még volt ebben némi üzlet is, mostanra talán nullszaldósra lehet kihozni a tartásukat, de alapvetően szeretetből csinálom. Járok velük versenyekre is, a King Klub tagjaként idén januárban egy itteni kiállításon a saját kategóriájában az én kis fehér tojóm lett Debrecen legszebb galambja. Az alapelv itt is ugyanaz, mint a főzésben: nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos…"Nehéz Attila ka.
Kapcsolódó fotógaléria
